A helyi hagyomány szerint a ház már az 1850-es évek elején fennállt. A temerini tájház farkasfogas beépítésben, utcafronton álló, nyereg tetős, nádfedeles, fűrfala (oromzata) deszkázott. Egy traktusos, vert falú épület. Egykor igen vastag, lefelé szélesedő falát az 1930-as években faragták meg, erősen csökkentve annak vastagságát. Utcai homlokzatán szimmetrikusan elhelyezett két kis ablakocskáját 1942-ben cserélték le a mai, kissé nagyobbra. Déli (udvari) homlokzata előtt fagerendákkal alátámasztott tornác, 'gang' fut végig, melynek egykori tégla burkolatát mára cementlapra cserélték. A gangról nyíló első ajtó a konyhába nyílik. Ez egykor ketté volt osztva és szabadtűzhelyes volt. Ezt még 1927-ben egyesítették és az ajtóval szemben rakottsporhertet építettek. (Ezt a legutóbbi felújításkor rekonstruálták.) Eredetileg a konyha két oldalán nyíló lakószobák kemencéit a konyhából fűtötték. (Ma már csak a hátsó szoba kemencéjét fűtik a konyhai "tevőn" keresztül.) Az utcai első ház, vagy tiszta szoba volt a ház legreprezentatívabb helyisége. Ezt olykor nem is lakták. Eredetileg döngölt földes "mázolt" padlója volt, amit 1934-ben fenyő deszkákkal lepadlóztak. A hátsó szoba, vagy hátsó ház ma is földpadlós. Ebben a szobában, a sarokban még áll a banyakemence. Padkája az itt lakó mindenkori öregek kedves ücsörgő helye volt. A gyermekek helye a kemence mögötti kuckóban volt.
A hátsó szoba mögött van a gangról nyíló kamra. Ezt az élelmiszer tárolására használt helyiséget az 1940-es években lecekből összeállított, kármentő-szerű fallal választották ketté. Itt található a padlásra vezető létra is.
A ház udvarát alacsony léckerítés választja ketté, amelyen a gangon kis ajtón lehet átmenni. A ház hátsó részében van az istálló, előtte 1930-as évekbeli betonjászollal, mögötte pedig a nyitott kocsifészer és az ehhez ragasztott kukoricahambár. Az első udvar legfontosabb, szabadon álló építménye a templomhoz hasonló formájú nyári kemence. A legnagyobb mezőgazdasági eszközök tárhelye a hátsó udvari nagyfészer. Mellette találjuk a méhest, Szigeti-féle méhkaptárakkal. A ház 1927-től mintegy fél évszázadon keresztül a Matuska család birtokában volt. 1984-ben költözött ide feleségével együtt Sziveri János, az újvidéki Új Symposion című folyóirat egykori szerkesztője, aki a vajdasági vezetésben részt vevő magyar kommunista nómenklatúra üldözött el Újvidékről. A fiatalon elhunyt költő emlékét a házon 1994-ben elhelyezett tábla örökíti meg és emeli egyben magyar irodalmi emlékhellyé is az épületet.