Nevezetességek, látnivalók

Szűz Szent Rozália római katolikus templom: a plébániát 1783-ban alapították, előtte Újvidék leányegyháza volt. A templom védszentje Szent Rozália szűz. A templomot 1804-ben emelték, 1848-ban megrongálódott, ledőlt a tornya, majd 1853-ban teljesen felújították. 1928-ban kibővítették, 1954-ben belülről újították fel, 1957-ben új tornyot emeltek, 1961-ben belső felújítást végeztek, majd 1960-66-ban még ki lett bővítve. A templom méretei: hossza 37 m, szélessége 12 m, a hajó magassága 15 m, a kereszthajó hossza 30 m, a torony 40 m magas. Négy harangja van. Az anyakönyvet 1783 óta vezetik.

Az elszegényedett molnárcsaládból származó 14 éves Bernadette Soubirous-nak Lourdes mellett, a massabielle-i barlangban – elmondása szerint – 1858. február 11-e és július 16-a között többször megjelent Szűz Mária. A jelenéseket a katolikus egyház 1862-ben hitelesnek ismerte el. A jelenés 150 éves évfordulója alkalmából a katolikus egyház emlékévet hirdetett, XVI. Benedek pápa pedig számos főpásztor és világi hívő kérésének eleget téve teljes búcsút engedélyezett.Temerinben a jelenés emlékére, és a Lourdes-i Boldogasszony tiszteletére templomot építettek, amelynek búcsújára (hétfőn, február 11-én) sok zarándokot várnak. A templom ünnepélyes alapkőszentelésére 1991. május 26-án, Szentháromság vasárnapján került sor. A szertartást és a ritka esemény tiszteletére, a szabadtéri szentmisét msgr. Pénzes János szabadkai püspök végezte. Az első ájtatosságot még a csupasz és befedetlen falak között 1994 májusában tartották, majd ettől számítva a hívek nagy lelkesedésével, mind gyakrabban. A mintegy 500 négyzetméter alapterületű, de még épülő templom falán 1996-ban, a honfoglalás 1100. évében Isten dicsőségére, az ősök tiszteletére és a jövőbe vetett hit reményében emléktáblát helyeztek el. A telepi új templom ünnepélyes felszentelésére 2000. július 20-án, Temerin másfél évszázados fogadott ünnepének napján került sor.

A helyi hagyomány szerint a ház már az 1850-es évek elején fennállt. A temerini tájház farkasfogas beépítésben, utcafronton álló, nyereg tetős, nádfedeles, fűrfala (oromzata) deszkázott. Egy traktusos, vert falú épület. Egykor igen vastag, lefelé szélesedő falát az 1930-as években faragták meg, erősen csökkentve annak vastagságát. Utcai homlokzatán szimmetrikusan elhelyezett két kis ablakocskáját 1942-ben cserélték le a mai, kissé nagyobbra. Déli (udvari) homlokzata előtt fagerendákkal alátámasztott tornác, 'gang' fut végig, melynek egykori tégla burkolatát mára cementlapra cserélték. A gangról nyíló első ajtó a konyhába nyílik. Ez egykor ketté volt osztva és szabadtűzhelyes volt. Ezt még 1927-ben egyesítették és az ajtóval szemben rakottsporhertet építettek. (Ezt a legutóbbi felújításkor rekonstruálták.) Eredetileg a konyha két oldalán nyíló lakószobák kemencéit a konyhából fűtötték. (Ma már csak a hátsó szoba kemencéjét fűtik a konyhai "tevőn" keresztül.) Az utcai első ház, vagy tiszta szoba volt a ház legreprezentatívabb helyisége. Ezt olykor nem is lakták. Eredetileg döngölt földes "mázolt" padlója volt, amit 1934-ben fenyő deszkákkal lepadlóztak. A hátsó szoba, vagy hátsó ház ma is földpadlós. Ebben a szobában, a sarokban még áll a banyakemence. Padkája az itt lakó mindenkori öregek kedves ücsörgő helye volt. A gyermekek helye a kemence mögötti kuckóban volt.
A hátsó szoba mögött van a gangról nyíló kamra. Ezt az élelmiszer tárolására használt helyiséget az 1940-es években lecekből összeállított, kármentő-szerű fallal választották ketté. Itt található a padlásra vezető létra is.
A ház udvarát alacsony léckerítés választja ketté, amelyen a gangon kis ajtón lehet átmenni. A ház hátsó részében van az istálló, előtte 1930-as évekbeli betonjászollal, mögötte pedig a nyitott kocsifészer és az ehhez ragasztott kukoricahambár. Az első udvar legfontosabb, szabadon álló építménye a templomhoz hasonló formájú nyári kemence. A legnagyobb mezőgazdasági eszközök tárhelye a hátsó udvari nagyfészer. Mellette találjuk a méhest, Szigeti-féle méhkaptárakkal. A ház 1927-től mintegy fél évszázadon keresztül a Matuska család birtokában volt. 1984-ben költözött ide feleségével együtt Sziveri János, az újvidéki Új Symposion című folyóirat egykori szerkesztője, aki a vajdasági vezetésben részt vevő magyar kommunista nómenklatúra üldözött el Újvidékről. A fiatalon elhunyt költő emlékét a házon 1994-ben elhelyezett tábla örökíti meg és emeli egyben magyar irodalmi emlékhellyé is az épületet.

A Nyugati temetőben levő sírbolt emléktábláinál a partizánterror több, mint háromszáz helyi áldozatáról évente megemlékeznek a helybeliek.  A tömegsírt a háborút követő évtizedekben az áldozatok hozzátartozói gondozták. A nyolcvanas években betonkoszorút készítettek közadakozásból, majd később a tetejét is lebetonozták. 1994-ben egy keresztet állítottak, majd a kétezres években emléktáblákat helyeztek a tömegsír elé. 2018-ban a helyi közösség támogatásával újrabetonozták a tömegsír fedelét, amely előtt három évtizede rendszeresen fejet hajtanak azon temeriniek előtt, akik 1944-45-ben a magyarellenes partizánvérengzés áldozataivá váltak.

http://www.tomegsirok.hu/?pageid=6&ccat=26

2019-ben avatták fel a Tájház udvarában az első világháborúban elesett temeriniek emlékére állított márványfalat. A táblára olyan külföldi és vidéki személyek nevei is felkerültek, akik a temerini hadikórházban váltak áldozataivá a nemzeteket és országokat értelmetlenül egymással szemben állító öldöklésnek. Az emlékfal létrehozását a helyi Impressum Polgárok Egyesülete kezdeményezte, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága, illetve a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-től nyert támogatásból, valamint Tóth György Torontóban élő, Temerinből elszármazott adományából. 

A 18. század utolsó évtizedeiben a magyarok betelepítésének kezdeményezője és végrehajtója volt Szécsen Sándor főispán, az akkori magyar udvari kamara elnöke, aki részben megvásárolta, részben a bécsi udvartól érdemei elismeréséül kapta a Temerint is magába foglaló birtokot.  Hosszas tárgyalások után Temerint, az addigi kamarai falut a hozzátartozó birtokkal együtt a bécsi udvar kiemelkedő embere, Szécsen Sándor vásárolta meg 1790 táján. A család még ma is létező épületekkel és kegyhelyekkel gazdagította a falut. „Mikor letelepült az 1800-as évek elején, felépítette a kastélyt, és 1804-ben megkezdte a mostani Szent Rozália-templomnak az építését, amelyet be is fejezett 1806-ban. A Szécsen birtokot és vele együtt Temerint 1870-ben Fernbach Antal gabonakereskedő vásárolta meg.